megállt ebben a lakásban az idő. 50 négyzetméteren, jól bevált vektorok mentén kopik
a padló. a szívem is, mintha egy-egy kihagyással a középpont mozdíthatatlan nyugalmához
igazodna. őszintén mondhatom, elértem már többször a zent, néha viszont orbitális pályán
zuhanok a bevégzett egyedüliség feketelyukai felé. pulzáló mikrokozmoszom hullámveréséből,
ahogy a felhangskála megfelelő pontjaiból, folyton új dimenziókba léphetek. viselkedésemben
nem térek el az anyagtól, oxigéndús életteret, vetőmagnak szagos, fekete földet, tükörnek tük-
röt, gumilabdának faltalan, saroktalan tereket keresek. minden dimenzióugrás kaland, néha
értelmetlen, mint egy gázbolygó létezése, néha abszolút öröm, mint Hawking számára a súly-
talanság. érzem, hiszem és tudom, hogy minden megtett út hossza, iránya és ideje, még ezen
az 50 négyzetméteren is, a másodpercenként megszámlálhatatlanul születő és pusztuló univer-
zumok puszta létezésének árán az eternális hullámhossz megtalálásához vezet. resuming pb.